Mit jelent az énidő?

Közhelynek számít, mégis igaz, hogy ebben a rohanó világban egyre több feladattal és szereppel kell szembenéznünk, és sok esetben leghátulra soroljuk magunkat.

„Ha ezt és ezt megcsináltam, majd akkor…” – ígérjük meg magunknak rendszeresen, és szép lassan leszokunk arról, hogy figyeljünk magunkra, meghalljuk a lelkünk szavát, hogy jó lenne egyedül lenni és magunkkal foglalkozni kicsit. Vagy sokat.

Mi az énidő és mi nem az?

 Az énidő minőségi, önmagunkra fordított idő, amit azzal töltünk, ami számunkra fontos, rólunk szól, és még véletlenül sincsenek benne feladatok. Az énidő egyedül, magunkkal töltött idő, amikor azzal foglalkozunk, amihez kedvünk van. Ha az semmittevés, akkor semmittevés.

Persze jó barátokkal találkozni vagy a gyerekkel játszani és még sorolhatnám – ezeket minőségi időnek hívjuk -, de van, hogy nem pótolja azt, amit az énidő hivatott szolgálni. A befelé fordulást, a saját igényeink megérzését és figyelembevételét, illetve megadni magunknak azt, amitől leginkább fel tudunk töltődni akkor, abban az időben.

Ha leszokunk róla, és felpörgetett, kifelé forduló életet élünk, bizony elsőre nehéz visszatérni az egyedül töltött időre. Vannak emberek, akik szinte semmi időt nem töltenek egyedül, és nem is értik, hogy egyedül mit lehet csinálni. Hát igen, egyedül, magunkkal lenni néha nehéz, mert a csendben felerősödhetnek érzések, amelyeket a „zajjal” igyekszünk elnyomni: mint pl. a magány vagy „szükség van-e rám?” szorongató érzése, illetve „haszontalan vagyok, ha nem csinálok semmit”.

Az érzések és a szembenézés elkerülése is egy megoldás, csak nem kifizetődő. Azok az érzések, akkor is ott vannak, ha nem veszünk róluk tudomást, sőt egyre erőszakosabban próbálják meg felhívni magukra a figyelmünket.

De a csendben nemcsak a nehézségek kerülnek elő, hanem a pihenés öröme, a személyes igények, ötletek, célok is, ami segít a belső harmónia megteremtésében, ami emlékeztet, hogy kik is vagyunk valójában, és ami által minőségibb életet élhetünk. Új tartalommal töltődik fel az élet, mert kiszakadunk a fárasztó mókuskerékből, türelmesebbek leszünk és máris más színben látjuk a világot.

Ha azt mondod, „nincs időm énidőre”, tudd, hogy akkor van rá a legnagyobb szükséged!

Nem lehet mindig csak adni, illetve lehet, de attól felborul az egyensúly, és kifáradunk, kiégünk, rosszabb esetben egy betegség figyelmeztet, hogy valami nincs rendben.

Az tud adni, akinek van miből. Ezért is fontos, hogy figyeljünk magunkra, töltsük magunkat, és megadjuk magunknak, amire szükségünk van.

Első lépések

Ha eddig nem szántál magradra időt, kezdd csak 5 perccel. Naponta 5 percet be tudsz szorítani a mindennapjaidba, amikor csak magaddal foglalkozol. Ülj be egy kád vízbe a kedvenc könyveddel, egy arcpakolással és relaxálj.

Esetleg csinálj végig egy esti arcápolási rituálét, miközben nem foglalkozol azzal, hogy mit is kéne még megcsinálni, vagy mi vár rád holnap. Használj olyan kozmetikumokat közben, amikben pl. levendula olaj van. A levendula olaj nyugtató hatással van az idegekre, segít megnyugodni és a bőrödet is ápolja. Álmodozz közben. Ez jót tesz mind a testednek, mind a bőrödnek. 🙂

Következő lépés

Ha sikerült a mindennapi rutinodba az 5 percet beépíteni, próbáld meg növelni az énidő hosszúságát. Tölts magaddal minőségi időt. Menj el sétálni, futni, edzeni vagy akár csak ülj le a kanapéra és ne foglalkozz semmivel csak a lelkeddel. A lényeg, hogy az énidő pihentessen.

Hidd el, ha időt szakítasz arra, hogy időnként magaddal legyél, a lelked meg fogja hálálni és ha a lelkiekben rendben vagy, az meglátszik a külsődön is.